Minden tünetem előjött, pár nap alatt. Homályosan láttam, illetve zizegett a kép, jöttek, szúrtak, katéter, vérvizsgálat stb, szóval belekerültem a rendszerbe. Elvileg haza is mehettem volna, de az orvosom azt mondta, hogy ezalatt a következő tíz nap alatt elvégeznek rajtam minden fontos vizsgálatot, szerinte maradjak. Otthon úgy sincs senki, itt meg főznek rám, tehát maradok. Szívultrahang, ekg, meg számomra ismeretlen hárombetűs szavak. Beteghordó srácok bepattintottak egy kicsit leharcolt kisbuszba és kiraktak az éppen aktuális vizsgálat helyszínén. Mondjuk én abban az állapotomban simán eltévedtem volna, tehát vissza is vittek a szobámba. Egyik reggel, te mi a ......csinálsz itt kérdésre keltem. Mint kiderült, egy régebbi kollégám az ügyeletes beteghordó sofőr. Ismerve a vezetési stílusát, kalandos utazásra számítottam, nem csalódtam, remek utunk volt a diabetológiáig. A velünk utazó néni mindkét kezével erősen kapaszkodott, de így is jobbra balra dülöngélt, miközben sofőrünk, egyik kezében egy kiflivelm kerülgette  az udvaron sétálókat, tesztelve a betegek fürgeségét is.

A diabetológián sikerült fokozni a jókedvet:

Itt sikerült a vidámságomat fokoznia az asszisztensnéninek. A következő párbeszéd zajlott le közöttünk:Látom maga ilyen súlyokat emelget, fel is van pumpálva, aztán porokat eszik e mellé? Igen, súlyokat emelgetek, porokat turmix formájában, természetesen fogyasztok. Akkor majd maga is mehet mammográfiára, mert majd a mellében csomók nőnek. Az ilyeneknek ezt okozzák, a doppingok. Komolyan, azt hittem kandikamera van valahol, hogy a fehérjétől a mellemben csomók, meg mammográfia, meg dopping, néztem a beteghordóra, lehajtott fejjel röhögött, de nem mert megszólalni. Kiléptünk a rendelőből, ő annyit mondott. Én a négy év alatt, férfit nem vittem mammográfiára. 

Az nagyon látszott, hogy nem egy XXI. században épült hipermodern kórházban pihenek éppen.Tudom, hogy hihetetlen, de a wc, ezalatt a 10 nap alatt, ameddig bent voltam, koedukált volt. Kettő helyiség, olyan 15-20 betegre. Tehát, amikor reggel otthon fennakadás van, akkor azt szorozd meg öttel és megkapod, a mi reggeleinket. Nénik, bácsik botorkáltak és mivel nem volt pisszoár, őket is meg kellett várni, hát örültem, hogy most diétán vagyok éppen.

Kórházi diéta, vagy mi a szösz?

Apropó diéta.: természetesen a csökkentett szénhidrát mennyiség elfogyasztásán alapul, de a reggeli zsemle, a nemtudom mi ebéd, meg a vacsi, megválasztása nem a minőségi szénhidrát kontrollált bevitelét célozta meg, hanem a mennyiség minimalizálását tartotta szem előtt, de a glikémiás index, pont senkit nem érdekelt. Így csomó a mellben ide vagy oda, én fehérjeturmixokkal tartottam magam életben, (itt megjegyzem, hogy ezelőtt kb 10 éve végeztem a Fitness Akadémián, ahol a képzés egyik legfontosabb eleme a sportétkezés volt, így a  minimálisnál kicsivel több fogalmam van a diétáról) illetve amit a nagyon jófej barátaim hoztak, Szerencsére minden napra jutott valaki, valakik, eszméletlen jó volt, amikor jöttek. Hoztak kaját, vidámságot, gondoskodást, beszélgetést. Adrika salátái mellett, nem nagyon volt kedvem sárgarépa főzeléket kóstolni, főleg úgy nem, hogy látszott, hogy a fehér liszttől áll össze.

Ezek volt az első pozitívuma a cukorbetegségemnek.

Látni, hogy sokan és tényleg sokan, a barátjukként gondolnak rám. Olyan jól éreztem magam miattuk, hogy már ezért megérte, pedig ezzel még nem volt vége a pozitív hozadékoknak. Bár addig még ki kellett élveznem a kórházi tartózkodás minden pillanatát, nővérekkel, orvosokkal, betegtársakkal,látogatókkal. Róluk a következő részben írok majd.

 Laci