Amikor az orvos közölte velem a diagnózist, mármint, hogy 2-es típusú cukorbeteg lettem, elsőre nem volt különösebben megrázó. Persze ott volt a fejemben, hogy milyen szövődményei lehetnek, meg, hogy innentől kezdve ezer és egy étel, ital, süti kimarad az életemből.

Mi lesz velem?

Igaziból a 10 napos kórházi tartózkodásom alatt kezdett a dolog a részemről komolyabbá válni. Akkor kezdtem el azon gondolkodni, hogy basszus, ez egy betegség, ami befolyásolhatja a mindennapjaimat, az életminőségemet. Simán belelovaltam magam abba, hogy nem leszek már alkalmas semmire, még sajnáltam is magam ezerrel. Aztán láttam az osztályon lábadozó kollégákat és még mélyebbre süllyedtem.

Szerencsére találtam kapaszkodót

Persze a túlélési ösztönöm hajtott és elkezdtem mindent, de mindent elolvasni erről a betegségről. Egyszer csak szembe jött velem egy cikk, valami orosz weboldalon, ahol Pelét említették, mint gyakorló diabéteszest. Azt nem mondom, hogy örültem, de mindenképpen megkönnyebbültem, hiszen a cikkben arról is szó volt, hogy 17 évesen diagnosztizálták nála a betegséget. Ez azt jelenti, hogy utána még tudott három világbajnoki címet nyerni. A világon egyedüliiként nyert három vb aranyat játékosként. Szóval a fizikummal nem lehet baj, megoldható, hogy én is sportoló legyek Azért ez megnyugtatott.

Öt arany egymást követő olimpiákon és ő is cukorbeteg

Ok, ő egyébként is egy csoda, kell a megerősítés máshonnan is. Hát lett. Ő nem más mint Sir Steve Redgrave, aki egymás után öt olimpián szerzett aranyérmet. Ráadásul evezésben. 1997-ben diagnosztizálták nála a 2-es típusú cukorbetegséget, azért ő még nyert utána egy olimpiát. Valami olyat nyilatkozott, hogy  Úgy döntöttem, hogy a cukorbetegség fog velem élni, s nem én élek vele. A lapok még ma is felidézik: amikor napi 6–7000 kalóriához szokott sportolóként szembesült a betegségével, gyorsan kiderült, hogy a javasolt cukorbetegdiétával nem marad ereje az edzésekhez. Ekkor aprólékos inzulinozásra tért át, olykor naponta tízszer is szúrt, de így folytatni tudta a versenyzést.  Vagány, van önbizalma.

Ibra megmutatja, hogy kell felfogni egy betegséget

Kicsi kitérő, de a felfogás miatt ideillik. Zlatan Ibrahimovics bejelentette a twitteren a napokban, hogy a koronavírus tesztje pozitív lett. Annyi megjegyzést fűzött hozzá, hogy a vírusnak a legelhbázottabb ötlete volt kikezdeni Zlatannal. Nagyon szeretem ezt a belevaló sportolói attitűdöt.

Az igazi példakép

A harmadik cukorbetegséggel küzdő sportoló, a kitartás igazi mintaképe. Ayden Byle a becsületes neve. Nem egy kétségbeesős típus ő sem. Két fronton is felvette a harcot a betegséggel. Egyrészt létrehozott egy alapítványt, ennek a keretein belül jótékonykodik, előadásokat tart cukorbetegeknek, de megalapított egy diabetes kutatási központot is. Másodsorban úgy gondolta, hogy akkor a leghitelesebb, ha jó példát mutat. Ebből következően lefutott 6,5 ezer kilométert Északamerikában. Ő volt az első, aki ilyen extrém hosszú távot futott cukorbetegként, napi inzulinpótlással. Nekem egyből a kedvencem lett.

Ennyi jó példának Neked is elégnek kell lennie 

Eddigre persze már megnyugodtam. Akkor nekem is van még egy csomó lehetőségem. Természetesen találtam volna még több sportolót is, de őszintén megmondva nem kerestem. Ezek a teljesítmények annyira túl vannak azon, amit én el tudok magamnak képzelni, (olimpiai győzelmek, 6,5 ezer kilométer, az ezekre való felkészülés, a diéták, stb) hogy teljesen biztos vagyok abban, hogy a céljaim elérésében nem a diabetesem fog megakadályozni, sőt hülyén hangzik, de ezek után segíteni fog. Szóval, ha mostanában kaptad meg a rossz hírt, no para, minden csak hozzáállás kérdése lesz

 Laci