Kezdjük az elején. Maga a történet másfél évvel ezelőttre datálódik, tehát vannak levonható konzekvenciák is, illetve az emlékek elég frissek, ahhoz, hogy át tudjam őket adni.

 A történet pikantériáját az adja, hogy az esküvőm napján kezdődött. Kicsit szédelegtem, nem éreztem tökéletesen magam, fájt a fejem, olyan furcsa volt az egész. Nem paráztam, hogy  intő jel volt az égiektől az esküvőm miatt. Nem is éreztem magam stresszesnek, egy két dologtól eltekintve, teljesen ok volt minden. Persze a családom kitett magáért, de erre fel voltam készülve. Állófogadásos esküvő volt, jó hangulattal, egy villa parkjában, jó fej vendégekkel, tényleg ilyennek kellett lennie. Ezért volt furcsa, hogy egyre rosszabbul érzem magam, ami nem tudható be a megivott két pohár pezsgőnek sem. Érdemes még tudni, hogy ötven vagyok, de húsz éve rendszeresen, heti 3-4 alkalommal sportolok. Abban az évben is és előtte is teljesítettem az adott év spartan versenyeit, a 185 centimhez voltam 95 kiló, és inkább izmos, mint pufi. Volt olyan verseny, ahol többet bénáztam és 210 burpeet nyomtam le, ( négyütemű fekvőtámasz hassal a földön) mindez több mint 20 km terepfutás és nem tudom hány akadály közepette. Nem fényezni akarom magam, de ezek után nem gondoltam, hogy beteg vagyok. 

Aztán jött a meglepi.

 Az esküvő után két nappal indultunk volna Görögországba, én pedig előtte éjjel nem tudtam aludni, sőt csak kóvályogtam a lakásban, nem mindig tudva, hogy éppen hol is vagyok. Szétestem teljesen, a szívem ezerrel vert, a víz folyt rólam, éreztem, hogy nem vagyok egészséges. akkor már több minden megfordult a fejemben, abban biztos voltam, hogy így nem ülök repülőre. Természetesen, amilyen hülye vagyok dr google-t is megkérdeztem, irtó hülyeség volt. Majdnem úrrá lett rajtam a pánik. Elmentem a házi orvosomhoz, aki szabin volt, miután pedig végigültem a sort, állni már akkor nem annyira tudtam, a helyettese közölte, hogy van neki 200 betege, én meg egészségesnek nézek ki. Kicsit meg is nyugodtam, ok, akkor tényleg milyen gyenge figura vagyok, így stresszelni, hogy ez a vége, szedjem már össze magam. Ezek a gondolatok pörögtek az agyamban és, ha lassan is de hazabattyogtam. De nagyon rosszul voltam, ezért egy telefon az ismerősömnek, akinek a férje orvos, gyors konzultáció, tünetek elemzése a telefonon, majd, hangosan  közölte. Gyere be, éppen dolgozom, de gyorsan és ne te vezess. Taxival mentem, a sofőr látta, hogy nem vagyok a toppon, megkérdezte, hogy mi a gáz? Miután elmondtam, fel is állította a diagnózist, ideg lesz az. 

Tényleg, minek ide vérkép, mikor itt a taxis is?

 Lepasszoltak egy fiatal idegorvos srácnak, aki megcsinálta az alapvizsgálatokat vérnyomás, vizelet, ilyenek, de megkérdezte azt is, hogy a szám ilyen ferdén állt e mindig? Bakker, hol a tükör? Belenéztem, ilyen volt mindig. Senki nem mondta, hogy ferde, még ez is.

 A laboreredményeim alapján, közölték, hogy az már biztos, hogy cukorbeteg vagyok, a további kivizsgálásokat elvégzik a kórházban, ahova jó lenne, ha befeküdnék. Szóval akkor nem a Görög tengerpart, kagylóval, tenger gyümölcseivel, mazsolaborral, sziklákkal, kék vízzel, hajókirándulással, hanem száraz zsemle, kockasajttal, tenger zúgás helyett szomszéd horkolással. Nem így terveztem. Hazatelefonáltam, hogy ne pakolják ki a bőröndömet, de a reptér helyett a kórházba szeretném kérni. Kedvesemék megérkeztek, sőt hozták magukkal a kedvenc gyümölcsrizsemet is, ami pudinggal és fagyott málnával készül és én már többet ilyet nem ehetek.  Megrázó volt ezzel szembesülni. Volt ennél jobb napom is, az biztos, gondoltam, pedig a java, mármint a kórházi tartózkodás még hátra volt. Tehát folyt köv.

Laci