Elsőre lesokkolt

160 gramm szénhidrát naponta. Mikor először elmondta a dokim a kórházban és elkezdtem számolni, hogy miből, mennyi, majdnem lehidaltam.Tehát, ha megeszek két szelet csokitortát, akkor annyi aznapra a szénhidtrátnak, egy zsemle sem fér bele. Emlékszem, feküdtem az ágyamon és metekoztam. Google-ben olvasgattam táblázatokat, fejben összeraktam étrendeket. Nem voltam boldog.

Vannak akiknek mindegy, a nokedli fontosabb

Persze nem mindenki vette ezt komolyan. A kórtremben, de a szomszéd szobában is vidáman csipegették a család által behozott sütiket, sőt olyat is láttam, hogy a bácsi némi pálinkával öblítette, cinkos mosollyal kacsintva rám. Nem lehetett több 120kilónál és ehhez volt legalább 160cm mgas is. Ott előttem betolta a napi ch adag duplájat, aztán pihegve elszundított. Ébredés után nekilátott a maradéknak. 

Szerintem itt álltam át fejben. Én ekkora hülye nem lehetek gondoltam, betartom a diétát, aztán meglátjuk az eredményt. Kicsit aggódtam, mert rendszeresen végzek súlyzós edzést, hogy legyengülök, lehet, hogy nem lesz elég az energia. Miután minimális mértékben sem figyeltem régebben az étkezésemre. Egy egy edzésnapon a mostani ch mennyiség, akár 8-10 szeresét is képes voltam eltűntetni. Nehogy azt gondolja bárki, hogy ez olyan extrém menyiség lenne, nem. Egy karácsonyi töltött káposztás, beiglis, pálinkás, sörös vacsi, hasonló ebéddel, nagyi sütijével bőven meghaladja ezt a mennyiséget. Nem is beszélve az unalom kajálásokról, meg a kóstold meg apád pálinkáját és öblítsd is le egy sörrel szerű tukmálásokról. Van az az érzés, amikor a torkodnál van a kaja és csak pihegysz. Nekem is megvolt párszor, ne szégyeld. 

Legalább nem tukmálnak, nem hiányzik

 Erről lemondtam. Egyébként tök jó, mert amikor szólok, hogy ennyit ehetek, mert cukorbeteg vagyok, akkor az esetek többségében békénhagynak. Nem engem akarnak megtömni. Szóval jött a matek, beálltam a 160-as napi szénhidrátra, elosztva 5 étkezésre. Én úgy gondoltam, hogy mindent ehetek, úgy, hogy ne lépjem túl ezt a mennyiséget. Mindent számoltam, mértem. Ebben a kontextusban, nagyon nem éri meg pl a hamburger valamelyik gyorsétteremben, mert egy menüvel be is vittem a napi megengedett mennyiséget. ( Nem is beszélve a cukorról) Egy óra múlva már éhes vagyok, szóval nem a legjobb ötlet.

Most már harmadik éve élek a diabétesszel, tehát van némi tapasztalat. Nem azt mondom, hogy nem kajáltam mellé egyszer sem. Ki tud, akar ellenálni a tengerparton a pizzának, esetleg egy sörnek? Én nem tudtam, elengedtem magam a nyaralásokkor. Nem érzem, hogy rosszul jártam volna. Akkkor sioha nem edzek, semmit, tényleg feltöltődöm. Napozás, chill, úszás. Nincs matek. Persze azért ott van a hátsó kis ficakban, hogy sütit, csokit, soha. Nincsenek direkt cukros kaják, de nem is hiányzik. Az volt az érdekes, hogy egyszer megkóstoltam egy tejcsoki- kockát és gondolom elszoktam a cukortól, mert olyan gejl volt, hogy hihetetlen, szinte undorodtam. 

Mindenre elég a 160g Ch 

De vissza az energiaszinthez, meg a csökkentett szénhidráthoz. Elmondhatom, hogy nem csökkent az erőszintem. Itt most nem a saját súlyos gyakorlatokra gondolok, mint húzódszkodás, fekvőtámaszok stb, mert ott nagyon húzós a fejlődés, tényleg. (53 éves vagyok, tehát ez nem az életkoromból fakad) A súlyzós edzésnél azokat a súlyokat, illetve nagyobbakat használok, mint a diabetes előtt, de könnyebb vagyok egy tízessel. Kisebb az izomláz, egy dekát nem híztam, energikusabb vagyok, szóval nekem bejött. 

Számodra az lehet a következtetés, hogy teljesen mindegy, hogy hány éves vagy, mozogj, sportolj és biztosan fejlődni fogsz. A legnagyobb tapasztalatom az volt, hogy mennyi kaját, felesleget lapátoltam magamba, hihetetlen. 

Laci