Leterhelt orvosok, leharcolt nővérek és a hiba kódolva van

A kórház számomra egy ismeretlen terület volt, ettől tanulságos. Mindig érdekes bekerülni egy új, ismeretlen közegbe, főleg úgy, hogy azért kicsit kiszolgáltatott vagy. Mint oly sokszor az életben, itt is szerencsém volt,  általában jófej dokikkal találkoztam. Az mondjuk baromira látszott, hogy le vannak terhelve ezerrel. Volt, aki meg akarta emelni a gyógyszeradagomat, mert szerinte, rosszak az eredményeim, de a beszélgetés közben kiderült, hogy annak akkor adott helyzetben ilyennek kellett lennie. Mondjuk megértettem a dekoncentráltságát, mert az arca tiszta seb volt, a kérdő tekintetemre elmondta, hogy tegnap este ment haza ügyeletből bringával és elesett, reggel meg vissza kellett jönnie, tehát itt fáj, ott fáj és kicsit fáradt. Biztos vagyok benne, hogy idősebb volt hatvan évesnél, de nem kicsivel. Mondjuk a dokinál, csak a nővérek, ápolók voltak jobban leharcolva. Volt egy ápolónő, fiatal, kedves, helyes. Reggel elköszönt a 24 órás munkanapja után, de este ismét az ágyamnál volt, kezében a tűvel, hogy behelyezze a kanült. Kicsit darabos volt már a mozgása, de elmondta, hogy Eger mellett egy faluban lakik, onnan jár be és szeretne férjhez menni, kell a pénz, így be kell vállalnia. Tehát még utazik, három, négy órát, minden elismerésem. Mint kiderült ezt a munkavégzést, a kórház kimondottan támogatja, sőt más kórházak ápolói, nővérei, alkalmi jelleggel vállalnak munkát, mert annyira nincs ember. Tényleg nagyon ki vannak facsarva

Azt gondolom, hogy ezek az állapotok, kódolják a hibázás lehetőségét, de ezt úgy is tudja mindenki. Persze egy egy hiba után, a számonkéréskor, talán érdemes átgondolni, hogy hol a probléma, a rendszerben, vagy az emberben? 

Jófej barátok jönnek

Mellettük a barátaimnak, látogatóimnak, köszönhetem, hogy aránylag simán eltöltöttem itt ezt a tíz napot, jól tartottak, kajával, illetve mindenki hozta a jókedvet. Volt, hogy a hangos nevetésünk miatt szóltak, hogy talán fáradjunk le az udvarra, de kaptam fahéjat, egyikőjüktől, mert olvasta, hogy az vérnyomáscsökkentő, Árpád barátom szerint, ez már így lesz ezentúl, tudod Lacika, a b oldal forog, persze elröhögte magát, Adrikát már említettem, saláták, beszélgetések, Krisztián, aki a cégünk tulaja, hozta a kollégák jókívánságait írásban, majd elautózott velem arra,a klinikára, ahol az MR vizsgálatot csinálták, végig megvárt és visszavitt, szóval nagyon hálás vagyok nekik. Kellett a betegség hozzá, hogy ezzel így szembesüljek. Az tök jó volt, hogy mindenki jelezte, hogy hazavisz ám, ha kell.

Az ismerős, akinek a butasága segít

Minden családban, ismeretségi körben biztosan van egy über tájékozott, akinek a lételeme a fontoskodás, okoskodás, pedig nem ő a legélesebb kés a fiókban. Persze nálunk is van ilyen. Ő is szerzett vicces pillanatokat, mert  sms-t küldött pár ismerősömnek, hogy stroke-ot kaptam. Jöttek is a telefonok, ez is elég vicces volt, mert az egyik barátom pár perc után mondta, hogy milyen jól tudok beszélni. Ezzel soha nem volt baj, mondtam én, mire ő de hát a betegséged. Mi, a cukorbetegség? Nem agyvérzésed van? kérdezte én pedig akkor értettem meg, a sajnálkozó stílusát. Együtt röhögtünk.

A doki, aki nem fogad el semmit

De egyszer minden jónk (rossznak)  vége szakad, úgyhogy jött a dokim a zárójelentéssel. Gondolkodtam, hogy hogyan csúsztassak borítékot, meg mennyi legyen benne, nyilván ebben sem volt gyakorlatom. Állati egyszerűen megoldotta, nem adott alkalmat arra, hogy odaadjam neki, egyszerűen a kezembe adta sok ember előtt a papírjaimat, azt mondta, hogy tartsam a diétámat, szedjem a gyógyszereimet és mindent csináljak úgy mint eddig, sport, mozgás ilyesmi és nem lesz probléma és köd előtte köd utána.  

 Laci